Furta Népi kismesterségek (gyékényfonás és citerakészítés)

A gyékényfonást Furtán és a környező településeken is ismerték az emberek. A gyékény adott volt, a határból csak be kellett gyűjteni. Augusztusban már zölden lehetett szedni. Kerítés mellé állogatva vagy kúpokba rakva magától szépen megérett, ezután kévékbe kötve hűvös helyen tárolva tavaszig is használható maradt. Amikor már a mezőgazdasági munka befejeződött és az állatokat sem hajtották ki a legelőre, akkor kezdődött a gyékény megmunkálása. Régen használati tárgyak készültek belőle: cipós-, szakajtó- és kenyérkosár, kupujkó, méhkas, lábtörlő. Ma már inkább lakások díszítésére használják a tárgyakat.

Ezzel a mesterséggel már csak egy ember foglalkozik a faluban: Szőkéné Rüff Mária, aki édesanyja családjától tanulta meg az ősi mesterséget.

Téli estéken házaknál gyakran összejöttek a fiatalok. Kalákamunkában fontak, kukoricát morzsoltak, tollat fosztottak, napraforgót bugáztak. A munka befejezése után előkerült a citera és megkezdődött a szórakozás. Ezt a népi hangszert az emberek maguk is el tudták készíteni és könnyen megtanultak rajta játszani.

 Napjainkban Aranyi Imre készít citerát Furtán. Két öccse is játszik a nagyhírű Furtai Citeraegyüttesben.