Sárrétudvari Költő Nagy Imre munkássága

1896. október 23-án született községünkben parasztköltőnk Nagy Imre, akit később a „Költő” névvel illettünk. Nagyon szegény családban nőtt fel és mindössze hat elemit végzett, de már iskolás korában nagyon szerette az irodalmat, különösen a verseket. Fiatal korában írt rigmusait kedvelték a faluban. Nagy szegénységben, de szeretetben élt felesége és három gyermeke körében.

Nyilvánosságra csak 31 éves korában lépett a Magyar Falu című újságban, és 1929-ben a lap Nagy Imrének ítélte a versírás „bronztulipánját”. Pályája kezdetén Petőfi, Ady Endre, Oláh Gábor és a népköltészet voltak rá nagy hatással. Költeményeit a Föld és Szabadság, a Népszava és a Szabad Szó közölte.

Sinka Istvánnal vezető lírikusok lettek a Magyar Falu című lapban, azonban 1933-ban, az új főszerkesztő megjelenésével a népirodalom elakadt.

A sok nélkülözés és mélységes csalódás közepette egyre erősödött osztályöntudata. Utolsó éveiben a népi írók, Szabó Pál és Móricz Zsigmond karolták fel.

A munkában és nélkülözésben megtört szervezetét gyógyíthatatlan betegség támadta meg, melynek következtében 46 évesen, 1942. december 6-án meghalt.

Ha végigtekintünk költészetének alakulásán, látható az öt verseskötet, amelyből a Holtak derese az egyedüli, amely 1940-ben, még Nagy Imre életében jelent meg, Püski Sándor adta ki. 1943-ban jelent meg az Összegyűjtött versek, amit az Álmatlan éj követett 1958-ban, a Tücsök a máglyán 1971-ben és a Percnyi tavasz 2002-ben, majd 2016-ban a Mezei virágok..